Megszólítás. Tapasztalás. Befogadás. – Fiatal építészek terve a budapesti Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ új épületére kiírt pályázaton

A Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ új kiállítóhelyének elhelyezésére írt ki építészeti tervpályázatot a Magyar Művészeti Akadémia (MMA). Az “Építészet Ligetének” hívott budapesti területen a tervezőcsapatoknak egy olyan közintézményt kellett elhelyezniük, ami kiszolgálja a több mint 140 éves múltra visszatekintő, az épített környezet és a műemlékvédelem feldolgozásával foglalkozó múzeumi-kutatási funkciókat.

Az Untitled_01 csapatnak a tervezési és a koncepcióalkotási folyamat során fontos volt, hogy az Építészet Ligetébe kerülő új intézmények egy olyan összetett, sok tudományágat megmozgató programkínálattal rendelkezzenek, amelyeken keresztül holisztikusan lehet szemlélni a magyarországi, a közép-kelet európai és a nemzetközi színtéren történő vizuális kulturális folyamatokat. Hiszen ahhoz, hogy magasabb minőségű épített környezet, szerethetőbb és fenntarthatóbb városi közeg, ezáltal jobban, értelmesebben használható terek jöjjenek létre, több oldalról kell megmutatni a terek és vizuális képződmények létrehozásának bonyolult rendszerét. 

Az adottságokhoz igazodva, a funkciókat tiszta logikai sor mentén rendezték el a tervezők. A telken sokéve felépült, meglévő épületek olyan kiszolgáló, támogató funkcióknak adnak otthont, ami az új múzeumépületbe elhelyezett kiállítások látogatását élményszerűbbé, a gyűjteményi kezelést könnyebbé teszik. A tervezőcsapat által, a funkciók kiegészítéseként javasolt új épület a területen és a városrészben kialakult pavilonos struktúrába illeszkedik, a három zártabb kubust a közönségfogadás átriumépület-szerű látogatói bejárata és előcsarnoka köti össze. Az új épületben a megérkezést követően egyértelműen elérhetőek a rendezvényterek (“megszólítás: a látogatók érdeklődésének felkeltése a vizuális kultúra iránt”), a kiállítás helye (“tapasztalás: az építészet, műemlékvédelem, urbanisztika, tájépítészet, képi művészetek eddigi évszázadai során felhalmozott tudásanyag megmutatása”), valamint a kézzelfogható megvalósítás (“befogadás: a tér és tárgyalkotás saját élményének megszerzése”) terei. Mindezek mellett a liget tájépítészeti elemei, valamint a közterületi kialakítás is erősíti a vizuális kultúra szerteágazó rendszerével interakcióba lépő látogatót. Az egyes kertrészek kapcsolatban vannak a belső terekkel; a zöld növényzet nyers, őszinte, meghökkentő jellege ellensúlyozza az épített környezetet.

Az új múzeumépület életciklusa lejártával elemeire bontható és újra felhasználható: felszín feletti tartószerkezetei szerelt, száraz technológiával mérnöki fából készülnek, melyeket bontott tégla szerelt homlokzatburkolattal becsomagolva védünk a túlzott hőterheléstől. A zárófödém shed-tető szerkezete biztosítja a természetes fény beérkezését a belső terekbe, déli irányú felületei pedig napelemek létesítésére alkalmasak. Tiszteletben tartva az előző korok épített emlékeit, a meglévő épületek átalakításánál a funkcionálisan indokolt változtatásokra tettek javaslatot a tervezők úgy, hogy egységesebb, fenntarthatóbb és a környezetébe jobban illeszkedő építészeti egység szülessen meg a telken.