A beavatkozás helyszíne a jelenleg kihasználatlanul álló, leszerelt Inotai erőmű területe, amely bezárása óta egyre pusztul, jobb sorsára vár. Bár a terület magánkézben van, Várpalota önkormányzatának távlati célja az erőmű épületállományának kulturális hasznosítása. Az ilyen jellegű használatot illetően reménykeltő a tavalyi elektronikus fesztivál sikere, illetve az, hogy idén újra megrendezésre kerül. Kérdés, hogy a zenei fesztivál pár napos üzemén kívűl elképzelhető-e olyan hosszabb távú használat, amely képes megtelepedni és fenntartható módon működni.

Ennek megválaszolására a terület jellemzőit érdemes számba venni, mivel jelentős műemléki, ipari értékein túl számos előnytelen adottsággal bír: a terület megközelíthetősége nehézkes, bár a 8-as főút mellett található, mégis a városból kieső helyen; hatalmas területről beszélünk, számtalan lepusztult, veszélyes épülettel, ezek felújítása óriási összegeket emésztene fel. Ezekből kifolyólag komolyabb beavatkozás életszerűsége megkérdőjelezhető. Az úgynevezett “adaptive reuse” jól sikerült (pl Ruhr-vidéki) példái esetünkben tévútra vezethetnek. Óvatosabb megközelítést javaslunk, amely szerint a helyet egyszerű eszközök által vethetjük alá egyfajta tesztüzemnek.

A beavatkozás eszköztára tehát kellően egyszerű, olcsó, ugyanakkor megfelelően kommunikál kifelé, jellegzetes arculatot hoz létre – a köztudatba való beépülést szolgálva. Ennek megfelelően nem szigetelünk beázó szerkezeteket, nem bocsátkozunk költséges átalakításokba se, hanem az erőmű belső és külső tereit szövevényes, lenyűgöző, de veszélyes tájként fogjuk fel és ennek a tájnak a lassú megszelídítését és használatát vizionáljuk, amely végpontján (mondjuk 2050-re) a táj feltehetően ténylegesen átalakul (kívül-belül).

Beavatkozásunk két irányból közelít:
REDŐ: kis léptékű, gyors, emberi tevékenység
ERDŐ: nagy léptékű, lassú, természeti folyamat

redő
gyors, emberi lépték

Az épületeken belül, az óriás csarnokterekben átlátszó üvegház-fóliákkal határolunk el teresedéseket, amelyek redőket, bugyrokat alkotnak.
Ilyen módon jelölünk ki különböző tevékenységek számára helyszíneket. A redő képezhet bejáratot, előadás terét, lehatárolt kiállítási tereket, büfét, mosdót.
A redők falai rétegesek is lehetnek: így szabályozva az átlátás mértékét, átlátszó vagy áttetsző tulajdonságot felvéve.

Egy-egy redő akár 30 m magas is lehet, aljzattól zárófödémig tarthat, felül egy pontban, vagy vonal mentén rögzül.
Helyzetteremtésen túli gyakorlati haszna: egy megfelelő méretű bugyrot fűthetünk is egy téli esemény során gázüzemű hősugárzókkal.
További haszna: a turbinacsarnokban  és kazántérben jelentkező csapadék elleni védelem.

A redők pozíciója, mérete eseménytől függően tetszőlegesen változtatható.
Kiegészítő használati elemek: sárga színű fémkorlátok, kordonok, gurulós lépcsők – ezek a terek megközelítését és ellenőrizhetőségét szolgálják. Ahova lépcső vezet – oda korlát is kerül. A lerekesztés legegyszerűbb módja persze, ha valahova nem vezet lépcső. A lépcsők, ugyanúgy, mint a redőket formázó fóliák, helyzettől függően áttelepíthetőek.
A veszprémi ideiglenes várlift állványszerkezetét a közeljövőben bontani készülnek – ezek az állványok átköltözhetnek, belőlük kiegészítő jelleggel büfé, lelátó, stb készülhet.

erdő
lassú, természeti lépték

A hőerőmű 50 évig CO2-t bocsátott ki. Fák ültetése apró lépés egy pozitív folyamatban, amely ezt a mérleget megkísérli visszabillenteni.
Az ideiglenes jellegű redőket kiegészítve egy jövőbeli kiterjedt, állandó használat – pl egy leendő science museum – ígéretét hordozza. Előkészíti a környezetet, mire a megfelelő léptékű funkció rátalál a területre.

Több hektárnyi betonozott felületek veszik körbe a romokat. A betonplaccok repedéseiben megkapaszkodik a természet, idővel (10-20-30 év távlata), az idelátogatót a keresés-találás élménye fogadja: az erőmű maradványai maja piramisokként bukkannak elő. A terület jövőképét illetően lényeges pont a nyitott kapu, így a látogatók a ligetes erdőben, romok között sétálhatnak.
A jövőbeli zenei és egyéb művészeti fesztiválok terei tisztásokként mutatkoznak az erdős-ligetes környezetben.

A felvázolt beavatkozás céljai:

Az Inotai erőműhöz való hozzáférhetőség megteremtése.
Elképzelésünk szerint a terület bejárható (a megfelelő balesetvédelmi intézkedésekkel). A területen kiemelt arculati elemek (redőkkel ellátott bejáratok, sárga festés, esti órákban nátriumlámpa fények) segítik a tájékozódást.
Állandó használat helyett popup-gondolkozás, helycsinálás – a terület tesztelése és előkészítése egy esetleges jövőbeli állandó használatra. Amennyiben ez a használat nem találna ide, az felhasznált eszközök kitelepíthetőek, újrahasználhatóak (fóliák, állványok, mobilis eszközök). A fent vázolt stratégia megengedő jellegű, az időre bízza, hogy igazolja a kiírásban felvázolt funkciók létjogosultságát.
A beavatkozás további kommunikációs célokat is szolgál: hűtőtornyok fújta lufik hívják fel az erre járók figyelmét a területen folyó életre.