A Magyar Építészeti Központ és Múzeum terve a magyar építészetet nem pusztán kiállítási tárgyként, hanem épületként, kertként és városi jelenlétként is bemutatja. A főépület három pavilonszerű tömbje egy központi előcsarnokra fűződik fel, amely a kert és az intézmény közös origójaként működik. A mázas kerámia felület, a tornácok, a shed tetők és a meglévő szanatóriumépületekhez való kapcsolódás egyszerre teremtenek karakteres közintézményt és olvasható, szerkezeti logikájában őszinte házat.